Kezdőlap » Hírek » Nagyar belterületi és utcanevei

 
 

Nagyar belterületi és utcanevei

 

Nagyar, mint megannyi falu hazánkban, évszázadokig úgynevezett „egyutcás” település volt, azaz mindössze egyetlen utcából állt. Az utca két oldalán sorakoztak egymás mellett a porták, ezeken elől állt a lakóház, − a XIX. század vége felé egy telken sokszor több is volt már belőlük, mivelhogy nem csak egy család lakott egy udvaron, − hátrébb következett a gazdasági udvar, utána pedig a kert. Mivel semmi nem indokolta, hogy a település egyetlen utcájának neve legyen, nem is volt. A kisebb falvakban élő emberek jól ismerték egymást, így mindenki tudta, hogy ki hol lakik, ha pedig valakit idegenek kerestek, akkor a helyiek elmagyarázták nekik, merre menjenek.

A településeken belül régtől fogva léteztek viszont más típusú helynevek, amelyeket a helybéliek lakott területük különböző részeinek azonosítása céljából alkottak. Többnyire ezek a nevek segítettek a tájékozódásban, az egyes személyek lakóhelyének beazonosításában, igaz, nem minden esetben, hiszen olyan is előfordulhatott, hogy az azonos család- és keresztnevet viselő emberek egymáshoz túlságosan közel laktak a faluban. Ilyenkor az egyes személyekhez társított ragadványnevek nyújthattak segítséget a keresett személy lakóhelyének pontosításában. A ragadványnevek alapjául sok minden szolgálhatott, többek között az, hogy mi volt valaki felmenőjének, többnyire az apjának, ritkábban az anyjának a keresztneve, vagy hogy mi volt a családfő foglalkozása, feltéve hogy az különbözött a másikétól. De megjelenhetett a ragadványnevekben olyan mozzanat is, amely az illetőnek valamilyen testi jegyére, illetve viselkedésbeli jellegzetességére utalt. Hogy csupán két példát említsek: a nagyari Zs. Balogh Kálmán név azért létezett a XX. század elején, mert a Balogh Kálmán névre hallgató személyek közül az egyiknek az apja Zsigmond volt. Az ács Kiss József név pedig a családfő foglalkozása alapján különböztette meg az 1960-as években az egyik nagyari család fejét s vele együtt családját is az ugyanabban az utcában lakó hasonló nevű másik családtól.

Vegyük most számba Nagyar régi és nagyrészt ma is használatban lévő, falurészeket jelölő helyneveit!

Fehérgyarmat felől az országút régen nem Kisar érintésével érte el községünket, bár onnan is vezetett út Nagyarba, hanem a Gyarmat−Kisar országútból, a Birhó erdőt, majd a Cser (ahogy a térképeken hivatalosan nevezik: az Öreg-Túr) folyót elhagyva vette egyenesen irányát Nagyar felé. (Ez az út még ma is megvan, de közlekedésre nem használják.) Ennél fogva az 1920 előtti időkben nem a jelenlegi, azaz Kisarból érkező úton, hanem a mai Kossuth utca (akkor persze még nem hívták így) legvégén, a legszélső háznál állt az a helységnévtábla, amely a Szatmár vármegye fejérgyarmati járás Nagy Ar kis község felirattal adta a világ tudtára, hogy innentől Nagyar következik. A Nagyart hitelesen ábrázoló legrégibb, 1785
tájáról származó térkép egyébként még azt mutatja, hogy a Kisarból Nagyarba tartó út − a falut északról nyugati irányban megkerülve − ugyancsak ennél a táblánál érte el a községet. Egyébként e helységnév-tábla eredetije felújított állapotban 2000 óta a nagyari Tájház előtt áll, másolata pedig a falu közepén a Szárazmalom téri, községünk látnivalóit bemutató nagy falfestmény mellett látható. (Ha már itt tartunk, a történelmi hűség kedvéért meg kell említenem, hogy a Szárazmalom tér név nem régi keletű Nagyarban, mindössze második éves! Megalkotásával a falu vezetése annak a helytörténeti mozzanatnak kívánt emléket állítani, hogy a XX. század elejéig ezen a helyen állt a község szárazmalma, amelyet aztán nem sokkal később elbontottak. A gazdag nagyari múlt ezen szeletére emlékeztető név „táblába vésése” nem okozott bonyodalmat a falu életében, hiszen az elnevezés megalkotása és a tábla elhelyezése nem járt semmilyen adminisztratív intézkedéssel. A községnek ezen a területén ugyanis nincsenek olyan építmények, telkek stb., amelyek hivatalos címét módosítani kellett volna.)

De térjünk vissza eredeti gondolatmenetünkhöz! A kelet−nyugati irányban elterülő Nagyarnak a nyugati, azaz Kossuth utcai végétől a község közepéig terjedő területe egykor a Hóstánc nevet kapta. Ma is így hívjuk. Vajon honnan e különös hangzású név? Érezhető, hogy a Hóstánc nem igazán magyar eredetű, bár némiképp tettünk arról, hogy legyen benne egy kis magyaros hangzás is. Valójában a német Hochstadt (kiejtése: hóhstátt) szó kölcsönzéséről van itt szó, amely, mint ahogy érzékelhető, módosult alakban létezik tehát a nagyariak ajkán. Valószínű, hogy ez a név már ebben a formájában került Nagyarba, de honnan és mikor? Mielőtt ezekre a kérdésekre megpróbálunk válaszolni, nézzük meg, mit is jelent a Hóstánc, illetve azt, hogy milyen névadási mozzanat húzódhat meg a hátterében!

A német Hochstadt szó elsődlegesen ’felvéget’, ’felső városrészt’ jelent, Nagyarra vonatkozólag azonban valószínűleg nem ezek a jelentések lehettek a meghatározóak. Miért? Mert ezek a jelentések községünk szerkezetét nézve logikai zavart idéznének elő. A problémát egyrészt az okozza, hogy a települések közepét nem szokás végnek, így felvégnek sem nevezni! De nemcsak a közepét nem, hanem az alsó végét sem! Mert ha mi Nagyarban a falu közepétől a Szatmárcseke felé eső részt Felvégnek hívjuk, márpedig ez így van, akkor a fehérgyarmati végtől a központig terjedő résznek nem lehet megint csak ’felvég’, azaz németül Hóstánc a neve! Ha ugyanis így alakultak volna dolgok, akkor magyar nyelv ide, német nyelv oda, Nagyar bizony olyan falu lenne, amelyben nincsen alvég, van viszont két felvég, ahol az egyik magyarul, a másik pedig németül jelentené ugyanazt. Ez bizony tartalmilag olyan, mintha egy korsónak nem lenne alja, nyaka viszont kettő! Ezért úgy gondolom, hogy a nagyari Hóstánc jelentését illetően másfele kellene kutatnunk.

Érdemes tőlünk keletebbre szétnézni, merthogy a Hochstadt szónak van egy, az erdélyi területeken használatos ’kúriához tartozó birtokrész’ jelentése is. Talán ennek a jelentésnek van létjogosultsága Nagyarban! Ha azonban ebből indulunk ki, meg kell vizsgálnunk a történelmi „terepet”, vajon kinek a kúriája, azaz udvarháza jöhetett számításba. Nagyarban ugyanis több udvarház is létezett múltban, és szerencsés módon, közülük kettő, két földszintes kastély megmaradt a mai napig is. Örvendetes, hogy ezek történetére vonatkozólag ismeretekkel is rendelkezünk. (A harmadik nagyari kastélyt, Luby Géza emeletes kastélyát azért nem említem most ezek sorában, mert ez az épület már a „modernebb” időkhöz köthető: Luby Géza lakóháza ugyanis nem a nemesi múltban, hanem a polgárosodás korában, a XIX. század utolsó harmadában épült.)

A Hóstánc kérdéséről a következőket tudjuk elmondani: jóllehet, a Hóstánc név konkrét időbeli megjelenéséről nincsen adatunk, az azonban sejthető, hogy a nagyari területnek a névadói nem németek voltak, merthogy a falu történetében német ajkú lakosokról nem tudunk. Ilyen etnikum jelenléte itt nem is igen tételezhető fel. Akkor viszont kikhez köthetjük a nevet? Úgy gondolom, hogy leginkább a Nagyarban birtokot szerző magyar földesurakhoz! Valamelyik egykori betelepülő földbirtokos hozhatta magával ezt a nevet, és kezdte el a funkcionális hasonlóság alapján itteni belterületi birtokának egy részét Hóstánc néven illetni. Lehet, hogy ez a szó a Gyulaffy család révén került be a nagyariak „földrajzinév-tárába”. Az iratok szerint a Gyulaffyak a XVI. századtól voltak birtokosok Nagyarban. Udvarházuk volt a falu közepén, éppen ott, ahonnan a Hóstánc nevű falurészünk is kezdődik. A Szatmárban nem törzsökös Gyulaffyak valószínűleg Erdélyből hozták magukkal ezt a nevet. Talán sokak által ismert az a tény, hogy az egykor részben német lakosságú Kolozsvár egyik városrészét Hóstátnak hívják. Mint látjuk, ez a név majdnem teljesen megőrizte az eredeti német alakot. Van itt azonban még egy mozzanat, amely szintén szóba jöhet a Hóstánc nagyarimegjelenésének megfejtésében. Ez pedig Szatmár vármegye egyik szabad királyi városával, későbbi vármegyeközpontunkkal, Szatmárnémetivel kapcsolatos. Ott is van ugyanis Hóstánc helynév, amely, mint látjuk, teljesen megegyezik a nagyarival. Így aztán nem zárhatjuk ki azt sem, vagy talán éppen ez lehetne a megoldás (?), hogy a Hóstánc innen, nem pedig Kolozsvár irányából került Nagyarba. Ha így volt, akkor viszont a Luby családdal állhat kapcsolatban e név, akiknek nemcsak a régibb megyeközpontban, Nagykárolyban, hanem szatmárnémetiben is volt házuk. Ők tehát ismerhették az ottani helynevet, és esetleg meg is honosították azt Nagyarban.

De van még egy, a kérdést tovább bonyolító adat: a közeli Beregszász kapcsán is ismert a Hóstánc név. Így aztán a jelenlegi információk alapján nem könnyű, nem is lehet megmondani, hogyan volt pontosan. Nem kizárt, hogy újabb adatok jelennek meg látóterünkben, amelyek közelebb vagy éppen távolabb visznek bennünket a nagyari Hóstánc helynév „titkának” megfejtésétől.

De menjünk tovább! Nagyarban a régi iratokban előfordul a „Gyulaffyak szere” elnevezés, ennek társaságában pedig feltűnik még egy, ugyancsak „régies” hangzású név: az „Urak
szeri”. Az első név nyilván a már említett Gyulaffy család által birtokolt és talán az egykori nagyari utcának csupán egyik oldalán elhelyezkedő jobbágyportákat jelölte. Meglehet, hogy az utca másik oldala a kúriájukhoz, azaz udvarházukhoz tartozó birtoktest volt. A másik név, az Urak szeri ugyanakkor arra a területre vonatkozhatott, ahol a porták a falu
többi földesurának birtokát képezték. Úgy gondolom, hogy ez a rész a falu tiszai oldalán lehetett, mivel a vele szemközti, a Túr partjára „rúgó” telkek olyan rövidek, hogy ott egy jobbágycsalád belterületi gazdálkodása nem volt biztosított. Amúgy is, a szer megnevezés a sor szavunk szinonimája, és földrajzi értelemben arra utal, hogy az utcának nem mindkét,
hanem csupán az egyik oldala van beépítve. Sajnos, olyan térképek nem készültek, amelyek a községnek ezt a korai állapotot örökítették volna meg, így legfeljebb csak a képzeletünkre hagyatkozhatunk. Ezzel viszont óvatosan kell bánnunk! A legelső, 1785 táján készült térkép ebben a kérdésben nemigen tud segíteni, ugyanis ezen Nagyar már szabályos, „egyutcás” településként jelenik meg. Időzzünk még egy kicsit a falu közepén, ahol a ma Luby-kúriának nevezett, egykor a Gyulaffyak, majd a Rhédeyek által birtokolt kastély és udvara áll! Mi minden található még a falu központjában? Itt, egy tekintélyes orsó alakú kiszélesedésen épült fel csaknem 600 évvel ezelőtt a templomunk, amely előbb a katolikus, majd a református vallású hívek lelki épülését szolgálta, szolgálja. Természetesen a templom környezetében állt és áll ma is a lelkész háza, a parókia, és itt épült fel egykor az elemi iskola épülete, a községháza, a kocsma. Most is megvan mindez, persze, a templomot kivéve már semmi nem a régi helyén.

Haladjunk tovább Szatmárcseke felé! A falu közepétől a csekei végig terjedő utcaszakasznak Felvég volt a neve. Ez egy nem nagyon hosszú szakasz, annyira azonban igen, hogy ne legyen nyílegyenes. A Felvégből a nagy kanyaron túl jobb kéz felől nyílik egy rövid zsákutca, amely mindössze néhány teleknek tud helyet adni. Ez a beszögellés önálló nevet kapott: Szugoly lett a neve. A név „beszélő”, hiszen nem nehéz felismerni benne a köznyelvi zúg szót. A nagyari Szugoly név nem más, mint a zúg szó nálunk honos tájnyelvi változata, s egyben testvére az ugyancsak gyakori szeg szavunknak.

A Nagyart déli irányból elérő és észak felé, a Tiszához igyekvő (pontosabban hajdanán igyekezett, mert most zsilipek közé van zárva) Túr folyó a falu felvégesi részét keletről megkerülve, jó nagy kanyart ír le, félkörben átölelve egy komoly területet. Ezt a részt Túr-szeg néven tartjuk számon. Itt az 1785 környékén készített katonai térkép még nem jelölt be lakóházakat, tehát akkoriban ezen a területen nem lakott senki, a földeket csak mezőgazdasági művelésre használták. A Túr-szeg beépítése a XIX. században kezdődött, amiben nyilván a nagyari lakosság létszámbeli gyarapodása játszott közre. Újabb lakóterületre volt szükség, és azt a község magasabb pontján, a Felvég felé jelölték ki, merthogy a Hóstánc alacsonyabban fekszik, így az gyakrabban megmerült az áradások alkalmával. Ugyanez történt legutóbb 1970-ben.

Ha valaki ránéz a napjainkban készített településtérképre, láthatja, hogy Nagyar mára már nem egyutcás falu, tehát az idők során történtek változások. Vajon mikor és mi okból? A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy minden utca kialakítása, valamint a hivatalos, ma is használatban lévő utcanevek megjelenése a XX. században történt.
Ezek között legrégibb az első világháború után, az 1920-as években a Hóstánc utcájából nyitott Újsor, amely „vitézi földként” juttatott telkek sorából épült ki a Kömörőbe vivő földút mentén. Az utca sor elnevezése, mint azt már írtam, arra utal, hogy az útnak eleinte csak az egyik oldalára építettek házakat, tehát nem volt „igazi” utca, csupán egy, a bal
oldalon létrejött házsor. Az út jobb kéz felőli oldalán csak a XX. század második felében kezdtek házak épülni. Napjainkban kis híján majdnem szimmetrikus az utca két oldalának beépítettsége.

A legjelentősebb faluszerkezeti változás a második világháború után következett be Nagyarban, amikor a falu közepén elterülő Luby-birtokot államosították, és a kastély jobb oldalán, valamint a mögötte elterülő részen egy-egy új utcát nyitottak, illetve a bal oldalon futó út mentén is telkeket alakítottak ki. Ekkorra már valóban szükségessé vált az utcák egyértelmű megnevezése, ami rövidesen meg is történt. E vonatkozásban figyelemre méltó, és egyben apáink bölcsességét dicséri, hogy olyan neveket választottak, amelyeket 1990 után nem kellett „idejét múlt” mivoltuk miatt megváltoztatni. A nagyari utcáknak nevet adó történelmi és irodalmi személyek (Árpád, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Móricz Zsigmond, Arany János, Dózsa György, Rákóczi Ferenc) ugyanis „értékállóan” írták be nevüket a magyar nép történelmébe. A Petőfi nevét viselő fő utca büszkén hirdeti Nagyar és a nagy költő történelmi kapcsolatát.

Érdekességként jegyzem meg, hogy régebben a Rákóczi utcát bizalmas beszélgetések során Rákosi-sornak is hívták. E név létrejöttében talán a nevek hasonló kezdőszótagja mellett (ó, szegény Rákóczi fejedelmünk, hogy ennyi is elég az összekapcsolódáshoz!) az játszhatott szerepet, hogy az utca kialakítása a Rákosi-érában kezdődött. Mint azt a név is mutatja, eleinte ez az utca is sor volt, azaz az útnak csak az egyik oldalán álltak házak, a másik oldalon később jelentek meg a porták.

Röviden megemlítek még három nevet. A templom melletti keskenyebb utcaszakaszt Templom-fok néven volt szokás emlegetni, éppen a templom és a vele szembeni házak sora közötti hely szűk volta miatt. A falu északi részén kialakított Arany János utca egy részét az egykori, eredetileg a Luby család tulajdonát képező malomépület miatt (lám, ez volt a faluban működő második malom, amelyről tudunk!) Malom utcának is hívták. A reformátusok által régen használt, ma már bezárt temetőbe pedig a Felvég utcájából nyíló Temető-sikátoron lehetett eljutni. Ha Nagyar tiszai határát akarjuk megközelíteni, akkor ezen az úton ma is el lehet jutni az ottani földekhez, illetve a Tisza régi és újabb töltéséhez, azon túl pedig a folyóhoz. Feltéve persze, hogy nincs sár, merthogy ez az út is megmaradt földútnak.

Ezek tehát Nagyar belterületi helynevei. Jó, hogy megőrződtek, és annak is örülnünk kell, hogy szinte kivétel nélkül ma is élnek! Mert amíg a történelmi személyek nevét viselő utcaneveink, − amelyek egyébként szinte mindegyik magyar településen egytől-egyig ugyanazok, − döntően nemzetünk nagyjaira irányítják a figyelmünket, addig a belső területek jelölésére szolgáló helynevek nagyon „beszédesek”: az egyes települések egyedi, történetileg alig vagy egyáltalán nem adatolt múltbéli mozzanatiba engednek bepillantást.

Dr. Kiss Kálmán

« Vissza