Nagyar múltja

 

A Nagyar név eredete és a község múltja dióhéjban

Településünk történetének kezdetei a kora Árpád-korig nyúlnak vissza, amiről a község ősi helynevei, valamint a szántások alkalmával napjainkban is felszínre kerülő cserépedény-darabok tanúskodnak.

Nagyar első lakosai a magyarokon kívül törökös nyelvű és etnikumú besenyők, valamint szlávok voltak.

Településünk előzményének az 1181. évből származó cégényi monostor határleírásában a Tisza és Túr torkolatánál említett Koncs nevű helyet tekinthetjük. Az elnevezés valószínűleg személynévi eredetű, és a besenyőkből álló őrtelep vezetőjének nevét örökítette meg. E helynek a régiségben létezett egy másik neve is, ez a szláv eredetű Usztya helynév volt, amelynek jelentése ’torkolat’.

A harmadik s egyben hivatalossá vált, Nagyar településnév Ar alaptagja szláv eredetű. Az Ar név a szláv orel szó egyszótagúvá rövidült és az ómagyar korban a magyar nyelv hangtörvényei által módosult változata.  Jelentése: ’sas’. A Nagy- jelző megjelenésének hátterében az a történeti esemény áll, hogy I. (Nagy) Lajos király 1374-ben az addig a (nagy)ariak kezelésében lévő, a tiszai átkelést biztosító „ari révet” annak jövedelmeivel együtt Miklós nevű tárnokmesterének adományozta. E rév környezetében – az egykori Ar lakosságának és határának egy részéből – keletkezett a szomszédos Kisar település. Az eredeti Ar község nevéhez ettől az időtől kapcsolódott hozzá a Nagy- jelző, amely az „anyaközség”, Ar lélekszámának és határának egykori nagyobb voltára, illetve Kisarhoz képest korábbi keletkezésére utalt.

A magyar történelem viharai községünket sem kerülték el. Az évszázadok során dúlta Nagyart török és osztrák, adóztatták saját és idegen urai. A dokumentumok tanúsága szerint őseink 1688-ban részt vettek a munkácsi vár védrendszerének erősítésében, és ott harcoltak katonáink a Rákóczi-szabadságharcban is, amiről az 1703-ban kelt, a vezérlő fejedelem által Nagyar részére kiállított oltalomlevél is tanúskodik.

Az évszázadok folyamán gyakran váltották egymást Nagyar földesurai. A falu kezdetben a Guth-Keled nemzetségbeli Kölcsey család, majd a Matucsinayak, a Báthoriak, illetve a Rozsályi Kunok és a Szántai Pethők kezén volt. Községünk XVI-XVII. századi történetében külön említést érdemelnek a rátóti Gyulaffyak, a XVIII. század első felében pedig a kisrédei Rhédeyek, akik nem csupán jobbágyportákkal rendelkeztek Nagyarban, hanem helyben lakva alakították a település életét és teremtettek maradandó értékeket. A XIX. század elejétől másfél századon át a benedekfalvi Luby család, a XIX. század utolsó harmadában pedig a Lubyak mellett Kende Elemér földbirtokos volt községünk meghatározó alakja.

Egy 1827-ben keltezett irat így jellemezte az évszázadokon keresztül földművelésből és állattenyésztésből élő nagyari lakosság akkori természeti környezetét: „Fekszik Nagy Ar hellysége a Tisza és Tur follyo vizeinek fél szigetébe éppen a Turnak a Tiszába valo szakadásánál, erdő és gaz között egyenes tér földön. Szántó földje sárga aczélos agyag, felette nehéz mivelésű, melly a nap sugáraitol sem oszlik meg, és kevéssé termékeny. Rétjei lapállyban vad vizes hellyeken feküsznek, soványok és csak árva kákát s harmat kását termenek. Határja a Tisza, a Tur és Szamos follyo vizei árjának annyira ki vagyon téve, hogy a közönséges árviz idején a határból itt egy talpalatnyi föld sem marad szárazon … és sokszor  némelly lakosokat lako hellyeikből ki is kergeti.”

Községünk földrajzi környezetét a XIX. és XX. századi folyószabályozások némileg megváltoztatták, hiszen a Tisza a kanyarok levágásával Nagyarnál jócskán „kiegyenesedett”, és ezáltal a falutól valamivel távolabb is került. A Túr szabályozásakor a településünket félkörívben ölelő Kis-Túrnak először néhány kanyarját vágták le, majd egész szakaszát zsilipek közé zárták. A Kis-Túr tehát ma már nem tud belesietni a Tiszába, mint még Petőfi ittjártakor tette, a térképeken pedig – vadregényes kanyarulatai ellenére – ma már csak mint belvíz-főcsatorna szerepel. A harmadik folyó, a Szamos, amely tőlünk távolabb, Fehérgyarmaton túl folyik, 1970-ben öntötte el Nagyart, nem kegyelmezve egykori népi építészetünk számos szép darabjának sem. A község magasabban fekvő, „felvégesi” részét azonban megkímélte az árvíz, így ott még ma is láthatók szatmári stílusjegyeket magukon viselő lakó- és gazdasági épületek.

 

A község nevezetességeiről a következő honlapon is olvashat:

http://www.szatmarilegendak.hu/szatmari_legendak.htm