Értékeink
Nagyar múltjáról dióhéjban
I.1 Nagyar története a források és a régészeti terepbejárások alapján a kora Árpád-korig vezethető vissza. Akkoriban a magyarokon kívül vélhetően kabarok, törökös nyelvet beszélő besenyők, valamint szlávok voltak a lakói. A település előzményének az 1181. évből származó cégényi monostor határleírásában szereplő, a Tisza és Túr torkolatánál fekvő, Koncs néven említett szálláshelyet tekinthetjük. Az elnevezés valószínűleg személynévi eredetű: az itt létrehozott őrtelepet besenyő származású vezetője neve alapján azonosíthatták.
A településnek vagy legalábbis egyik részének a régi időkben létezett egy másik neve is, a szláv eredetű Usztya, amelynek jelentése ’torkolat’. Ezzel a névvel (a ma használt határrésznevek alapján) a régi református temető, a Kis-Túr és az Espánta nevű holtág környezetében fekvő területet jelölték. A szántásokon talált cserépdarabok honfoglaláskori megtelepedésre utalnak. Az Usztya név keletkezése hátterében az áll, hogy akkoriban a Kis-Túr ezen a helyen torkollott bele a közvetlenül a nagyari kertek alatt kanyargó Tiszába.
I.2 A ma használt településnév Ar alaptagja is szláv eredetű: alapja a szláv orel’ ’sas’ jelentésű főnév volt, amely a magyar ajkon egyszótagúvá rövidült, és a magyar nyelv ómagyar korban végbement hangtörvényeinek megfelelően Ar alakra módosult. Ez a név arra utal, hogy az egykori beregi erdőuradalom déli határszállását képező település lakosai az Árpád-ház évszázadaiban a királyi vadászatok során röptetett sasok tenyésztésével, betanításával foglalkoztak. I.3 Ezt a mozzanatot örökítették meg őseink a község 1789-ből származó pecsétjében is, amely egy kapitális agancsú szarvassal szembenálló férfialakot mutat, bal karján a vadászmadárral. Nagyar 2011-ben készített címerében a Petőfi-fa és a folyóvizek környezetére utaló hal szimbólumai mellett ezt a motívumot is megörökítettük. I.4
Nagyar nevében a Nagy- előtag megjelenése hátterében az a történeti esemény áll, hogy Nagy Lajos király 1374-ben az addig a (nagy)ariak kezelésében lévő, a tiszai átkelést biztosító „ari révet” annak jövedelmeivel együtt Miklós nevű tárnokmesterének adományozta. A rév környezetében – az egykori Ar lakosságának és határának egy részéből – keletkezett a szomszédos Kisar település. Az eredeti Ar község nevéhez ettől az időtől kapcsolódott hozzá a Nagy- jelző, amely az „anyaközség”, Ar lélekszámának és határának egykori nagyobb voltára, illetve Kisarhoz képest korábbi keletkezésére utalt.
Az eredetileg a Tisza és a Túr torkolatát védő, illetve az Ari-révet, azaz az Orosz kapu (a Vereckei-hágó) irányában vezető vízi átkelőt felügyelő lakosok a természetben találták meg élelmüket: földműveléssel, legeltető állattartással, halászattal foglalkoztak.
A dokumentumok tanúsága szerint őseink 1688-ban részt vettek a munkácsi vár védrendszerének erősítésében, és a Rákóczi-szabadságharcban is harcoltak katonáink, amiről az 1703-ban kelt, a vezérlő fejedelem által Nagyar részére kiállított oltalomlevél is tanúskodik. I.6
Az évszázadok folyamán gyakran váltották egymást Nagyar földesurai. A falu kezdetben a Guth-Keled nemzetségbeli Kölcsey család, majd a Matucsinayak, a Báthoriak, illetve a Rozsályi Kunok és a Szántai Pethők kezén volt. Községünk XVI-XVII. századi történetében külön említést érdemelnek a rátóti Gyulaffyak, a XVIII. században pedig a kisrédei Rhédeyek, akik nem csupán jobbágyportákkal rendelkeztek Nagyarban, hanem helyben lakva alakították a település életét és teremtettek maradandó értékeket. A Rákóczi-szabadságharc bukása után a község a Károlyiak uradalmához került. A XIX. század elejétől másfél századon át a benedekfalvi Luby család, a XIX. század utolsó harmadában pedig a Lubyak mellett Kende Elemér földbirtokos volt községünk meghatározó alakja.
A XX. század elején Luby Géza anyagi nehézségek miatt gróf Vay Ádám kiskorú örököseinek adta el a nagyari kastélyt és birtokot, amelyet 1936-ban fia, ifjabb Luby Géza vásárolt vissza. Ő Nagyarban élt családjával 1944 tavaszán bekövetkezett haláláig. Ezt követően özvegye és gyermekei laktak a kastélyban, majd elköltöztek Nagyarból. A kastély a magyar állam tulajdonába került, néhány évtizedig általános iskolaként hasznosították, majd funkció nélkül maradva állapota rohamosan romlott. I.7 2011-ben itt tárta ki kapuit a szépen felújított, művelődési-turisztikai célokat szolgáló Luby Interaktív Kastélymúzeum és Antik Rózsák Kertje, amely a település többi látnivalójával együtt minden évben sok látogatót vonz Nagyarba.
I.8 A Szamosköz településeit 1970-ben romba döntő nagy árvíz Nagyar alacsonyabban fekvő területeit is elöntötte, amelyeken új házakat kellett építeni. I.9-I.10 Sajnos, az árvizet követően a lakosság egy része nem Nagyarban kezdett új életet, illetve új munkalehetőségek keresése miatt távolabbi településekre költözött. Ennek következtében az akkoriban ezer főt is meghaladó Nagyar lélekszáma nem kis mértékben csökkent.
